Az idei uccsó kertbenülős hétvége

Amikor az ősz ránk kacsint, görcsösen kapaszkodunk a nyár szoknyájába. Én is felértékeltem a napsütéses órák számát, és a házimunkát hátrahagyva kiköltöztem a kertbe olvasgatni. A szomszédom is ezt tette, csak ő a szintetizátorát vitte ki. Fél nap teljes hangerővel szólt a csipkés kombiné s egyéb komplikált dallamok. De még ez sem zavart, sőt hálát rebegtem, amiért legalább nem énekelt. Macskám az ölembe telepedett, amíg hagytam. Ekkor lelki nyugalommal összegömbölyödött az árnyékban s ott aludt tovább. Nem nyavalygott, ő megéli a MOST hatalmát, minden percet kiélvez. Tudom, az állatok nem bonyolult személyiségek, mégis érdekes, hogy szavak nélkül is megismerhetjük a jellemüket. Ez is tanulságos, nem kell annyit locsogni, hagyjunk több teret a tettnek.