A mai időjárás nem csábított ki a szabadba, időm is volt, úgyhogy előszedtem a rajzfüzetemet és egy sima 2B-s ceruzát. A rajzoláshoz nulla képzettséggel rendelkezem, de elhiszem magamról, hogy szorult belém némi érzék hozzá. Segédeszközöm egy kinyomtatott portré, nem rácsozom be, csak úgy belevágok. Mármint a tevékenységbe. Amikor ránézek az üres lapra, kissé elszorul a gyomrom. Vázolok, néha kicsit méricskélek. Amíg nem jutok el odáig, hogy az arc minden alkatrésze be van lőve a helyére, addig nagyon ideges vagyok. Ez kb fél óra. Utána kezdem részenként finomítani, majd árnyékolni. Úgy dolgozok mint egy agysebész: egy milliméter eltérés végzetes lehet ! :-)) A végén a grafitporos ujjammal maszatolok. Hát így csendben elvagyok kb 4 órán keresztül. A végén annyira megszeretem a művemet, hogy tetszik. Még ha nem is nagyon hasonlít a modellre, azért nem volt könnyű ! Huh. Majd egyszer beiratkozok egy kurzusra, ahol megtanítják nekem a csínyt meg a bínyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése