És szeretem a falut, mint a gyermeket, akit úgy vélem hogy alakíthatok, de nem kényemre-kedvemre, hisz neki is megvan a saját természete és törvényei. Mindig figyelmeztet az idő múlására, növekszik, változik. Csakis szeretettel s vele együttműködve érhet a gyümölcse, de mindig örömet okoz és alázatra nevel.
S ez így van jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése