Budapest nekem

Szeretem Budapestet. Beleszülettem, tehát úgy szeretem mint a szüleimet. 

Szeretem ha mesél, még ha nem is mindig értem. Tiszteletem és kíváncsiságom örökre megmarad.

Hálával nézek sebeire, melyeket az idő ejtett rajta, s ő ennek ellenére megmaradt nekem ! 

Látom a hibáit-hiányosságait, de úgy érzem, nincs jogom kioktatni. Felhívhatom rá a figyelmét, de inkább a saját hozzáállásomon munkálkodom. 

Örülök, amikor valami újat nyújt, s ekkor  gondolatban megdicsérem. 

Sajnálom, amikor azt látom, hogy öntudatlan vagy rosszindulatú emberek sértéseit kénytelen elszenvedni (rongálások, falfirkák, szemetelés, kutyaszar, agresszió). Ezeket lelkileg fel kell dolgozni, de nem irányítok rá figyelmet, mert hiszem, hogy amire figyelünk az él tovább. S én inkább a szépséget, a jóságot és a kultúrát éltetem.