Kiütve

Váratlanul jöttek, pont a szabadságom alatt, sokan voltak és viszkettek. Nem hagytak aludni. Gondolkoztam, vajon mire kell figyelnem, mit kell jobban tennem, mi az a lelkemben, ami figyelmeztető jelként küldte rám ezt a betegséget ?
Meditálnom kéne, de nincs benne gyakorlatom.
Az ötödik napon papírt s tollat ragadtam s elkezdtem leírni : meggyógyulok meggyógyulok meggyógyulok meggyógyulok meggyógyulok meggyógyulok meggyógyulok....
Koncentráltan és ellazulva írtam, s a betűim elkezdtek vezetni önmagamban befelé, apró gondolatok jöttek néha, melyeket egy másik papírra lejegyeztem, 1-1 szót vagy mondatot, felszólító módban, magamnak, mint finom útmutatásokat, s csak írtam írtam írtam, hol gyöngybetűkkel, hol csúnyábban, de sosem görcsölve, élveztem ahogy nyomot hagyok a papíron, elmém ellazul, megnyugszik.
Nem, nem történt semmi változás, a piros foltok ugyanúgy megkínoztak, de másnap megint írtam, megadva magam a sorsomnak, elengedve az akarást, nyugodtan.
A végén már azt írtam : köszönöm köszönöm köszönöm köszönöm köszönöm.
Másnap, mintha elvágták volna, nem jelentkeztek a kiütések. Hálás vagyok a testemnek ezért.
Természetesen, nem tudom, mitől múltak el, mi lett volna ha ...
És természetesen igénybe fogom venni az orvostudomány vívmányait s a szakembereket, hogy megtudjam, mely szervemet gyengítettem le, mire kell figyelnem, szellemileg s lelkileg mit kell jobban/másképp csinálnom.
Köszönöm.