2011. október 30., vasárnap

Itt a piros !


- Szia, a tiétek ez a macska?
- Nem, az enyém itt van.
- Nem baj, egy kicsit több kaját raksz ki. Én már unom.

E szavak kíséretében került kerítésen belülre a második vörös macska ! Mert ha az ember nem ragaszkodik görcsösen, akkor megkapja amit akar. Na de kétszer is ??
Szegény Ribizli sokkot kapott, én meg nem győztem hazahordani a konzerveket, annyit zabáltak, nehogy a másiknak több jusson. Szerencsére egy hét múlva sikerült elhelyezni a kis jövevényt egy szerető gazdihoz, ahol hamar beilleszkedett, elvégre megszokta már szegény a folytonos költözködést. A keresztségben pedig a Csili nevet kapta.

2011. október 23., vasárnap

Rajzolok




A mai időjárás nem csábított ki a szabadba, időm is volt, úgyhogy előszedtem a rajzfüzetemet és egy sima 2B-s ceruzát. A rajzoláshoz nulla képzettséggel rendelkezem, de elhiszem magamról, hogy szorult belém némi érzék hozzá. Segédeszközöm egy kinyomtatott portré, nem rácsozom be, csak úgy belevágok. Mármint a tevékenységbe. Amikor ránézek az üres lapra, kissé elszorul a gyomrom. Vázolok, néha kicsit méricskélek. Amíg nem jutok el odáig, hogy az arc minden alkatrésze be van lőve a helyére, addig nagyon ideges vagyok. Ez kb fél óra. Utána kezdem részenként finomítani, majd árnyékolni. Úgy dolgozok mint egy agysebész: egy milliméter eltérés végzetes lehet ! :-)) A végén a grafitporos ujjammal maszatolok. Hát így csendben elvagyok kb 4 órán keresztül. A végén annyira megszeretem a művemet, hogy tetszik. Még ha nem is nagyon hasonlít a modellre, azért nem volt könnyű ! Huh. Majd egyszer beiratkozok egy kurzusra, ahol megtanítják nekem a csínyt meg a bínyt.

2011. október 3., hétfő

Az idei uccsó kertbenülős hétvége

Amikor az ősz ránk kacsint, görcsösen kapaszkodunk a nyár szoknyájába. Én is felértékeltem a napsütéses órák számát, és a házimunkát hátrahagyva kiköltöztem a kertbe olvasgatni. A szomszédom is ezt tette, csak ő a szintetizátorát vitte ki. Fél nap teljes hangerővel szólt a csipkés kombiné s egyéb komplikált dallamok. De még ez sem zavart, sőt hálát rebegtem, amiért legalább nem énekelt. Macskám az ölembe telepedett, amíg hagytam. Ekkor lelki nyugalommal összegömbölyödött az árnyékban s ott aludt tovább. Nem nyavalygott, ő megéli a MOST hatalmát, minden percet kiélvez. Tudom, az állatok nem bonyolult személyiségek, mégis érdekes, hogy szavak nélkül is megismerhetjük a jellemüket. Ez is tanulságos, nem kell annyit locsogni, hagyjunk több teret a tettnek.