Kicsit megdöbbenve állapítottam meg, hogy sok festő gondban van az arányokkal ha gyermeket fest. Sokszor a gyermek teste olyan, akár egy felnőtté, az arca pedig hááát bájosnak jóindulattal sem nevezhető. Az üdeséget pedig úgy akarják elérni, hogy gyerek és nő arcára rózsaszín foltokat pingálnak, s ettől nekem olybá tűnik, mintha az alakok épp az esti kocogásból érkeztek volna meg.
(Amikor itt tartottam a kiállításon, akkor még nem találtam meg a tollamat a feneketlen táskámban, ezért nem tudtam jegyzetelni. Úgyhogy marhára nem emléxem hogy mely festők követték el ezeket a bakikat s ilyeténképp nem áll módomban az állításomat illusztrálni, de higgyétek el, hogy így van és punktum.)
Aztán a csendélet ! Schäffer Adalbert elől valszleg elkapkodták a piacon a szőlőt és az őszibarackot, s ezért műanyag gyümölcsöket tett meg modelljéül. (De lehet hogy alma volt az a barack. A festményről nem tudtam megállapítani...)
Nem az alábbi került kiállításara, de egy hasonló :
Nem hallottam még Zemplényi Tivadar nevét, akinek a Templomban című alkotásán az öreg hölgy arca nagyon tetszett. S erre tessék, mit olvasok a wikipédiában ? "Hírnevét az alapozta meg, hogy Templomban című művét, amelyet 1890-ben a Műcsarnokban állított ki, az uralkodó, I. Ferenc József vásárolta meg."
Másik felfedezettem Poll Hugó. Az alábbi képe "Mise után" tekinthető meg a múzeumban. Sőt, nem csak mise után tekinthető meg há há há :-))
Tisztelt Csontváry Úr ! köszönöm szépen és egyben elnézést kérek, de a Piros ruhás gyermek című képét nem szeretném kitenni a falra, mert félek tőle !
Nem, nem, ezt nem Mr. Bean cseszte el. Ez Munkácsy híres Ásító inasának csak a vázlata, s nem az, melyet mindenki ismer és kedvel. (Jobbra alul pedig az nem a művész szignója !)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése