A Fábry show-t a Millenáris egyik épületében veszik fel, a közönség 1.200,- Ft-ért válhat aktív résztvevőjévé a műsornak. A nézőtéri elhelyezkedést hostess lányok igazgatják, mindenkinek elmondják, hogy felzárkózva üljenek le, hogy ne maradjon ki üresen szék.
Mire végre mindenki megmelegítette a saját ülését, jött a hír, hogy sajnos pont ezen az estén egy ember a metró elé vetette magát, valamint egyéb okokból kifolyólag is lehetetlen Budapesten közlekedni, s ennek következményei begyűrűztek: a közönséganyag túl kicsire sikeredett. (Nem ezt a szavat használták, csak én mondom így. Vajon mér ??) Nosza át is csoportosítottak minket a nézőtér egyik oldalára, hogy majd a kamera trükkösen csak ezt a részt fogja be s akkor úgy látszik hogy telt ház van.
Persze mi az új helyünkkel rosszabbul jártunk, de lelkileg fel tudtuk dolgozni. Az első sor a széplányoknak volt fenntartva - mint utóbb kiderült, valami szépségverseny résztvevői voltak ők. De hoppá három fiatalember szemfülesen pont oda ült le ! A hostess kilsány megkérte egyikőjüket, hogy üljön át a hátsó sorba, mert még egy széplány érkezett erre a helyre. A férfi közölte, hogy nem megy sehova. Erre a hostess a másik fiatalembernél próbálkozott de ő is a fejét rázta, sőt a harmadik férfi is megmakacsolta magát. A kialakult konfliktushelyzetnek a a hangulatcsináló ember vetett véget, aki munkára fogott minket. Kicsit jópofizott, majd felszólított, hogy tapsoljunk és nevessünk, mert ez lesz a vágókép. Tízszer engedelmesen cselekedtünk, én próbáltam valami viccre gondolni, de ami eszembe jutott azt már mind ismertem.
Ezek után - jutalmul :-) - a színpadra penderült egy frakkos cilinderes úr sétapálcával és elénekelt pár kuplét. Már-már gyanakodni kezdtem, hogy eltévesztettük az ajtót, vagy az épületet vagy a helyet vagy a napot. Mindegy, kimenni már nem lehetett, csakis a hostesseken keresztül, vagy mentővel. Az éneklő embert meglehetősen sajnáltam, ezért lelkesen megtapsoltam.
Utána Badár Sándor a szocialista május elsejéket idézte fel, a porondra citálva pár nőt és férfit, kiknek felvonulást kellett imitálniuk, integetve a képzeletbeli tribün felé. Nem vagyok benne biztos hogy ez vicces volt-e, de abban biztos vagyok, hogy nem.
Miután így lefárasztottak, végre megérkezett az est házigazdája, rögtön a szokásos vulgáris poénjaival tovább sokkolva a népet.
Fábry memóriáját a hatalmas papírokra írt jegyzetek kímélik, melyre oda-odapillant, bámulatos bizalmat előlegezve a lapozó embernek.
(Off : észrevettétek, hogy a papír méretének meghatározása hasonló logika mentén lett kialakítva mint a melltartóé ?)
Fábry: - Hány magyar járt az űrben ?
Közönség: - Egy.
Fábry: - Kettő. Farkas Bertalan és Charles Simonyi. Mit talált fel Simonyi ?
Közönség: - ??
Fábry: -Az excelt.
Közönség: -Wháo.
Stáb: - Sanyi ! A word-öt !
Fábry: - Ja, rosszul tudtam. Vegyük újra. Kis tapssal indulunk. Hány magyar járt az űrben ?
Közönség: - Kettő.
Fábry: - Úgy van. Farkas Bertalan és Charles Simonyi. Mit talált fel Simonyi ?
Közönség: - A word-öt !
Fábry: - Úgy van a word-öt !
15 perc szünet. Sokan úgy nem tértek vissza, mint a madár, akinek nyitva felejtik a kalitkája ajtaját. Mi naivan visszaültünk a helyünkre, de a megcsappant nézőszám miatt megint átrendezési utasítást kaptunk, konkrétan mi srévizavé majdnem a színpad mögé kerültünk. Ekkor következett amire órák óta vártunk : Kiss Tibi és Líviusz. Jókat nevettünk vicces történeteiken. Amikor Fábry a széke támláját elhagyva előre dőlt, akkor kitakarta a Quimby együttes örökifjú énekesét a szemünk elől, s csak az ő hátát láttuk. Nem volt jó.
Ez után a színpad átalakítása következett a koncerthez. Amíg a munkálatok folytak, Kiss Tibor énekelgetni kezdett a gitárját pengetve. Belépett Szilárd, Líviusz s sorra a többiek, figyelve egymást improvizáltak. Amíg az ihlet tartott, addig nem törődtek azzal sem, hogy a stáb már régen szólt, hogy készen állnak a felvételre :-) De aztán a fiúk belecsaptak a lecsóba és előadták vadiúj számukat, a Kivándorló blues-t. Sajnos a teremben elég rossz volt az akusztika, a szöveget nem is értettük, de már olyan edzettek voltunk, hogy nem engedtük hogy ez elvegye a kedvünket. A felvételvezető kérésére még egyszer eljátszották. Majd a felvételvezető kérésére még egyszer eljátszották. Kész, a műsor elkészült, haza voltunk engedve, ám a mindig lelkes örömzenélő csapat úgy döntött, hogy még egy zeneszámmal megajándékoz minket.
Kb. fél 12-kor indultunk el, ami azt jelenti, hogy hat órát töltöttünk el ott. Köszönjük az élményt.
Kivándorló blues
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése