A tavasz nagyképű, csalfa, azt gondolja bármit megtehet.... Gyermek, kire várakozva nézünk : bízunk benne hogy szép lesz, okos s boldog.
A nyár ? Vidám ! Tele van szeretettel, de néha már megfojt vele. Bulizik, tombol, a pillanatnak él. Ő a fiatalság maga. A szabadság jelképe. Nem akarjuk hogy elmúljon, azt hisszük, ezután már nincs is élet s csak rosszabb jöhet. Pedig nem !
Az ősz bölcs. Csendes, nyugodt, ajándékozó, szép. Megtanítja az embereket az élet megbecsülésére. Benne van minden tapasztalat : a gyermek, az ifjú, a felnőtt. Benne van a tavasz, a nyár, az ősz. Ismeri az életet, sok mindenen túl van már, ezért derűs és higgadt. Tudja értékelni a szépséget, de gondol a jövőre is.
A tél ... nem tudom milyen. Őhozzá meg kell érni. Mindaddig csak csodáljuk, ámde nem értjük meg őt. S ezt érzi... Hűvös, távolságtartó, nem törődik azzal, ki mit gondol róla. Viszont aki meglátja belső értékeit, annak vidáman és hálásan megmutatja kincseit. Igaz, hogy meg kell érte küzdeni, de aki megteszi, nem bánja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése