Mióta életem természetes része a világra való folyamatos rácsodálkozás, a hála érzete mindenért, s embertársaim megbecsülése és tiszteletben tartása, soha nem tapasztalt dolgokat élek meg mind önmagamban, mind a külvilág történéseiben, reakcióiban. Szerintem semmi különöset nem teszek, mégis nap mint nap érzem az emberek szeretetét. Kisugárzásban, hangulatban vagy tárgyiasult formában is. Munkahelyemen a falamra kiragasztottam a munkatársaimtól kapott karácsonyi-, névnapi- vagy spontán üdvözlő és köszönő cetliket, melyek mindig egy tábla csoki vagy bonbon kísérőjeként érkeztek hozzám. (Az e-maileket nem nyomtattam ki.)
Az asztalomon a monitor alatt helyeztem el azokat a tárgyakat, miket kolleganőim a nyaralásukból hoztak nekem. Csodálatos, hogy a szabadságukat töltve, családjuk körében eszükbe jutottam amikor az ajándékokat vásárolták, vagy a tengerparton kagylót gyűjtöttek.
Köszönöm !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése