Érik a kakasleves ?

Egy hét alatt simán megszerettem a baromfiudvarom összes 9 lakóját. Nagyon jópofák, amint meglátnak, odaszaladnak körém, alig bírok eljutni az ólig a friss kajával. A vízbe áztatott kenyeret nagyon csípik. Szó szerint :-)) Nem is tudom, milyen érzés lehet a saját nevelésű tyúk nyakát elvágni, megkopasztani, kibelezni és ételként tálalni. Brrrrr.

Hétvégenként mire reggel 8-9 körül hajlandó vagyok felkelni és kiengedni őket az ólból, már ott toporognak az ajtó mögött egy kupacban, s majdnem elsodornak ahogy kitódulnak. Hét közben viszont én ébresztem őket. Nagyon viccesek, amikor szinte duzzogva tápászkodnak fel a legmélyebb álmukból. Biztosan azt gondolják, hogy a gazdasszony kissé rapszodikus :-))

Első útjuk a lapos tálba szórt darált mag táphoz vezet, s ma döbbentem láttam, hogy a kakas csipegetés közben oda-odakap az enni kívánó tyúkok felé. Így azok kénytelenek odébbállni s megvárni amíg a "ház ura" nem távozik. Ez a hímsoviniszta zsarnok miután öntelten elzavarta az életet adó nőstényeket, még feltette a pontot butasága i-betűjére : terpeszben a tálba állt, s egy jó nagyot rottyantott a közepébe ! Majd elégedetten elhagyta a helyszínt.

Első gondolatom az volt, hogy ezt nem tűrhetem, hogy a környezetemben ilyen elnyomás alatt tartsák a női nemet ! Felindultságomban magam elé képzeltem egy tányér aranyló, illatos, finom húslevest mmmmmmmmm. 

........

Nem tudom, egyelőre várok, nem avatkozom be. 

Azért elgondolkodtató ez a genetika. Ennyire természetes ez ?? A férfi szeret uralkodni, a nő szeret felnézni a férfira. Embereknél ez úgy néz ki, hogy a férfi az intelligenciája, tartása, érzelmi érettsége stb. okán tiszteletet érdemel ki. (Más esetekről nem beszélek.)

Köszönöm mindenkinek !

Mióta életem természetes része a világra való folyamatos rácsodálkozás, a hála érzete mindenért, s embertársaim megbecsülése és tiszteletben tartása, soha nem tapasztalt dolgokat élek meg mind önmagamban, mind a külvilág történéseiben, reakcióiban. Szerintem semmi különöset nem teszek, mégis nap mint nap érzem az emberek szeretetét. Kisugárzásban, hangulatban vagy tárgyiasult formában is. Munkahelyemen a falamra kiragasztottam a munkatársaimtól kapott karácsonyi-, névnapi- vagy spontán üdvözlő és köszönő cetliket, melyek mindig egy tábla csoki vagy bonbon kísérőjeként érkeztek hozzám. (Az e-maileket nem nyomtattam ki.)
Az asztalomon a monitor alatt helyeztem el azokat a tárgyakat, miket kolleganőim a nyaralásukból hoztak nekem. Csodálatos, hogy a szabadságukat töltve, családjuk körében eszükbe jutottam amikor az ajándékokat vásárolták, vagy a tengerparton kagylót gyűjtöttek.
Köszönöm !

Megjöttek a lányok !!

Elérkezett a nagy nap, amikor megérett a helyzet a kertrendező brigád fogadására. Egyik szomszéd szólt, hogy vannak eladó tyúkjai. Vagy jércéi, nem tudom, a lényeg, hogy rengeteg volt belőlük. Úgy határoztam, hogy nyolc darab velem jön. Bemerészkedem az ötvenvalahány lelket számláló tyúkudvar közepére, s mutatóujjammal követve az egyiket felkiáltottam : azt ! A gazda óvatos vadászatra indult, a tyúk menekülőre vette a figurát, de nem sokáig, hamarost egy kis fazonigazítás áldozata lett, lenyesték a szárnya végét, majd zsákba került. Ekkor kiszemeltem egy másik szépséget, s szóltam : azt !
S ez így ment, hosszú percekig, attól függően, hogy a gyanútlan madár milyen gyorsan iszkolt. Úgy válogattam őket, hogy minden színből legyen, mert ugye fontos az összhang és az esztétikum. Néha kakasra böktem rá, nagy hozzáértéssel :-)) A végén kaptam egyet abból is, hogy legyen aki rendet tegyen a lányok közt.
Első nap az új otthonukban még nagyon félősek voltak, de megbeszéltem velük, hogy házinyúlra nem lövök, csak ha támad. Ettől megnyugodtak s második nap már örültek jöttömnek, tudták, hogy finom vizes kenyeret viszek nekik.
Ribizli macskámból féltékenységi rohamok törtek fel a 9 betolakodó láttán, de ez pár nap alatt elmúlt, most már inkább aggódik a testi épségemért, amikor belépek a keménycsőrű jószágok közé, s mindig nyávogva figyel engem, amíg ott tartózkodok.
Ismertem a mondást, hogy "tyúkokkal feküdni", de nem tudtam, hogy ez ennyire komoly : amint lemegy a Nap, okosan betipegnek az ólba, s kb fél négyzetméteren egymás hegyén hátán aludni térnek. Baromi jó fejek.
Remélem bejön az előrejelzés, és ősz végén begyűjthetem az első tojásokat.

Elég nehéz csoportképet csinálni róluk, pedig nagyon jól állnak egymásnak :-))

A fekete gyönyörű, ahogy rásüt a Nap, zöldes színben játszik a tollazata.