Egónevelő

Péntek este még azt hittem, hogy a hosszú hétvége negyedik napján büszke kerámiakészítő szakember leszek. Reggelre kelve be is költöztem a kis műhelyembe és nagy önbizalommal gyúrtam pár pogácsát s leültem a korong elé.
Első pogi: elcsesztem. Második pogi:  levegős lett, leszakadt a tányér széle. Harmadik pogi: túl vékony lett az alja. Negyedik pogi: túl vastag lett az alja. Ötödik pogi: levegős lett, leszakadt a tányér széle.
Belső monológ: nem baj, gyúrok még ötöt, és csinálok legalább 2 egyforma tányért.
Első pogi: najó, fogjuk rá hogy jó lesz tányérnak. Második pogi: levegős lett, leszakadt a henger teteje. Harmadik pogi: elcsesztem, de kávéscsészét még tudok csinálni belőle. Negyedik pogi: najó, fogjuk rá hogy jó lesz müzlistálnak. Ötödik pogi: elcsesztem.
Belső monológ: a karomban tuti izomlázam lesz, legalább este kihagyhatom a súlyzózást. Úgyis annyira fájnak már a kezeim, hogy le is ejteném. Gyúrok még öt pogácsát.
Első pogi: kaspó. Második pogi: tányér akart lenni... Harmadik pogi: na már csak hármat kell elcsesznem, aztán gyúrhatok újakat. Negyedik pogi: megy a selejtbe az ötödikkel együtt.
Belső monológ: önvígasztalás gyanánt ennem kell valami édességet. Teljesen biztos vagyok abban, hogy az összes bölcsek keramikusnak készültek :-))
Este nyolc körül úgy kidőltem, mint egy piramist építő rabszolga, a kezeim fájtak mint a fene, soha nem értékeltem még így az ágyat !
Másnap a szikkadt edények alját esztergálni kezdtem. Első edény: túlvékonyítottam az alját. Második edény: nem lett szimmetrikus. Harmadik edény: nem lett szimmetrikus. Negyedik edény: túlvékonyítottam az alját. Ötödik edény: nem szép, de én csináltam az egészet !
Na lássunk hozzá a díszítéshez. Festék túl híg lett, festék túl sűrű lett, festék megint túl híg lett. Az ecset mind rossz, írókázáshoz meg ügyetlen vagyok. Inkább eszem valami édességet.

Mi ebből a tanulság? A fáradtságtól nem volt energiám dühöngeni minden egyes elrontott darab miatt, s csodálkozva tapasztaltam, hogy nem terhelem magam negatív rezgésekkel mint önhibáztatás, nem mondtam magamnak hogy béna vagy; nem hagytam hogy a sikertelenségek lenyomatot képezzenek bennem. A kisgyerek amikor járni tanul ezerszer elesik, mégsem keseredik el, s nem csökken az önbecsülése.
Jó érzéssel tölt el, hogy nem adtam energiát a lehúzó erőknek, s hogy megint beépült a személyiségembe valami, ami szabadságot ad.
Ehhez képest ha még a szakmát is megtanulom, az csak csokireszelék lesz a tortámon.