Ne légy

Van egy kedves jóbarátom, ki otthonosan mozog mások lelkének útvesztőiben, memóriájában tárolva az összes előzményt mindig személyre szabott vigaszt tud nyújtani a - fentiek okán népes - baráti társasága épp szenvedő egyedeinek. Történt egyszer nem is oly rég, kb 30 éve, hogy szíven ütötte a tény, mely szerint a zümmögő teremtményeket - a legyeket - senki sem szereti, s ezért elhatározta, hogy majd ő szeretni fogja őket. Zárójel: Eric Fromm is megfogalmazta, hogy a szeretet döntés eredménye. Zárójel bezárva. Így is tett. Majd telt múlt az idő, s e lények, nem tudván a barátom érzéseiről, úgy viselkedtek vele is, mint bármely más emberrel : zümmögtek, idegesítettek, mindenre rászálltak, és megint idegesítettek. Ezt az egyoldalú kapcsolatot a hős barátom egy idő után csak megelégelte, s önmagában vívódva kicsúszott a száján a mondat: - Ne haragudj légy, de nem tudlak szeretni !

Hát így ért véget e szép történet, ki-ki vonja le a tanulságot magának.