A békés harcos útja - idézet a könyvből

"Egy öregember és a fia kis gazdaságot műveltek meg, de csak egy lovuk volt a szántáshoz. Egy napon a ló megszökött.
- Milyen borzalmas, micsoda balszerencse - sajnálkoztak a szomszédok.
- Ki tudja, vajon szerencse vagy balszerencse? - válaszolta a gazda.
Egy héttel később a ló visszatért a hegyekből, öt vadkancát vezetett az istállóba.
- Milyen csodálatos szerencse - mondták a szomszédok.
-Szerencse, balszerencse, ki tudja? - válaszolta az öregember.
Másnap a fia, mközben megpróbálta betörni az egyik lovat, leesett róla, és a lábát törte.
- Micsoda balszerencse!
- Balszerencse? Szerencse?
A katonaság minden gazdaságot végigjárt, hogy a fiatalembereket elvigye a háborúba. A gazda fiát nem tudták semmire sem használni, úgyhogy otthon maradt.
- jó? Rossz?"

Metró

Munkából hazafele, fáradtság, zsufi. Srévizavé ül apuka, két kisfiával: 5 1/2 és 3 évesek. (Tévedhetetlen vagyok a kiskorú populáció egyedeinek életkorába belenézvést. 14 évtől viszont elvesztem a fonalat. A mai 14 éves lányok úgy néznek ki, ahogy mi nem mertünk kinézni az érettségi előtt.)
Szóval derűs apuka és 2 gyerkőc. "One zsenír" bambultam őket. Először idilli családi képet képzeltem köréjük, majd visszarévedtem saját gyermekeim köré. Jó érzés volt, ellazultam, bal agyféltekém kikapcsolt. Felüdülésemnek a kegyetlen Moszkva tér vetett véget. Kisodródás a szűk keresztmetszeten, totyogás a lépcső felé, részemről előre dühöngés, hogy az emberek nem állnak a jobb oldalra. Pedig valaki aszonta 30 éve, hogy itt másfél perc a menetidő a felszínig. Ha elég ügyes vagyok, és sikerül mellbedobással győznöm a rálépésnél, na olyankor szabadon végig felgyaloglok. De most nem ez történt. Türelmesen - vagy türelmetlenül? - totyogok. Egyszercsak mellémevickél apuka - két keze 1-1 gyerekben végződik -, s komolyan így szól hozzám:
- Maga egy gondolkodó ember.
(Itt kívánom megjegyezni, hogy edzett vagyok a különféle beszólásokkal szemben, de ez azért engem is meglepett.)
- Tessék??
- Látom a szemén.
Mondanom sem kell, a fenti állítását helyből cáfoltam az alábbi értelmes válaszommal valahogy így:
- Óóóó, öööööö, eeeee.
Majd sürgős néznivalóm támad az előttem álló kedves utastársam háta közepén...

Minta

Elárulok egy titkot a leánykoromból: Anyukámnak nem volt nokedliszaggatója !!

A dolog jelentősége nagy, ugyanis ennek következtében én is holmi kiskanalak igénybevételével, egyenként késztettem zuhanásra a tojásos lisztdarabokat a fortyogó vízbe. Sok-sok év telt el így, eme praktikus konyhai segédeszköz nélkül, mígnem egy szép napon végre találkoztam vele, s azóta sokkal könnyebb az életem :-)

Mint lelkes amatőr etimológus, egyből rájöttem címbéli szavunk eredetére : az emberek öntudatlanul cselekszenek úgy ahogy készen kapták, úgy tesznek mint a szüleik, mint a társadalmi elvárás, mint a ... (sorolhatnám). Pedig csak körül- és magukba kellene nézni. Az elavult mintákat sutba dobni ne fájjon. Aki fiatalos akar maradni, az az esti arctisztításkor a rászáradt szokásait is mossa le.