2009. szeptember 22., kedd

Juhász Gyula: Béke

Na itt már rezignált, feladta az álmait szerintem. Erre mondják, hogy "ha nem is boldog, de legalább békés". Köszi, mint egy zombi !

"És minden dolgok mélyén béke él
És minden tájak éjén csend lakik
S a végtelenség összhangot zenél
S örök valók csupán mély álmaink.

És minden bánat lassan béke lesz
És mindenik gyötrődés győzelem
S a kínok kínja, mely vérig sebez,
Segít túllátni a szűk életen.

Testvéreim: a boldogság örök
S e tájon mind elmúló, ami jó
S az élet, a szép, nagy processzió,

Mely indul örvény és sírok fölött,
Az égi táj felé tart csendesen
S egy stációja van: a végtelen."

Igen, a boldogság eléréséhez-megéléséhez kétségtelenül szükségeltetik a lelki érettség. Ami általában a megpróbáltatások, szenvedések feldolgozása eredményeképp születik meg.
Kedves Gyula! Mit szeretnél? Lelkileg fejlődni vagy Annával kergetőzni a virágos réten kacagva?

Nincsenek megjegyzések: