Ha úgy érzed túl szürkék a hétköznapok, elfáradtál, a gondok súlya összenyom: kapcsold be a Sláger Rádiót, s képzeletben válj újra tinédzserré, amikor az élet végtelennek, könnyűnek s alakíthatónak tűnt. Hittük, mi aztán majd másképp fogjuk csinálni, egy buli az egész! Emléxel?? Ott voltál az Ifiparkban a decemberi Piramis koncerten? Baromi hideg volt, de elfelejtettük, mert ismeretlen fiatalokkal összekapaszkodva, énekelve csápoltunk s minden más megszűnt körülöttünk.
Meghallgattad velem Cseh Tamást a Várszínházban huszonötször? "Vizi és Ecsédi találkozott, és egymás szájából tépve ki szót, említve sűrűn a régi időt, megittak két liter kávélikőrt."
Jártál görög táncházba? És dizsibe? "Rá-rá-rászputyin"!
Na és az építőtáborok 2 hét szabadsága!! Hajnalban munkába menet a teherató platója zengett az énekünktől, mit bántuk mi, hogy álmosak vagyunk s egész napi meló vár ránk a napon! A lábszáramon mai napig nyomát viselem az eltévedt kapavágásnak. Folyt a vérem, s ez kapóra jött hátha egy kis pihenőt kapok a felügyelő tanártól. De anikor meglátta, hogy kapámat hátrahagyva milyen vidáman szökkenek az árnyat adó fa alá, akkor utánam szólt: - Látom nem fáj az annyira, nyomás vissza dolgozni!
Este - bár hullafáradtak voltunk - a buli kedvéért kiszöktünk a kocsmába, s nem buktunk le! (Leglábbis nem szóltak...) A koleszban az LGT zenélt nekünk a hangszórókból: "Álomarcú lány" - hát igen.
....
Hová tűnt az erő, bizakodás, tisztaság belőlünk??
"-Hogy kerülök én ide? Én nem erre készültem. Mi ez itt, ahol vagyok? Miféle vonaton ülök, ki váltott erre jegyet?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése