MP1

"Csakis az igazi, benső hangodat kövesd! Ehhez meg kell szabadulni mindattól, ami szorongó egód műve: félelmeidtől, előítéleteidtől, gátlásaidtól, múltad rossz beidegződéseitől, és a szüntelen sóvárgástól, hogy mit hoz a jövő.
Az ember akkor tesz legtöbbet a jövőjéért, ha nem is gondol rá - ha úgy éli meg a jelen pillanatot, hogy az az Egész!
Ha tudnád, hány jól alakuló dolgot rontottál el életedben, csupán azért, mert türelmetlen, mohó és számítgató énedre hallgattál: megdöbbennél! Angyalok munkáját tetted tönkre, mert a konok fejed után mentél."
........
........
(Müller Péter honnan ismer engem???? ..... Kár, hogy nem szólt előbb, már a saját káromon jól megtanultam!)

Egy kis nosztalgia

Ha úgy érzed túl szürkék a hétköznapok, elfáradtál, a gondok súlya összenyom: kapcsold be a Sláger Rádiót, s képzeletben válj újra tinédzserré, amikor az élet végtelennek, könnyűnek s alakíthatónak tűnt. Hittük, mi aztán majd másképp fogjuk csinálni, egy buli az egész! Emléxel?? Ott voltál az Ifiparkban a decemberi Piramis koncerten? Baromi hideg volt, de elfelejtettük, mert ismeretlen fiatalokkal összekapaszkodva, énekelve csápoltunk s minden más megszűnt körülöttünk.
Meghallgattad velem Cseh Tamást a Várszínházban huszonötször? "Vizi és Ecsédi találkozott, és egymás szájából tépve ki szót, említve sűrűn a régi időt, megittak két liter kávélikőrt."
Jártál görög táncházba? És dizsibe? "Rá-rá-rászputyin"!
Na és az építőtáborok 2 hét szabadsága!! Hajnalban munkába menet a teherató platója zengett az énekünktől, mit bántuk mi, hogy álmosak vagyunk s egész napi meló vár ránk a napon! A lábszáramon mai napig nyomát viselem az eltévedt kapavágásnak. Folyt a vérem, s ez kapóra jött hátha egy kis pihenőt kapok a felügyelő tanártól. De anikor meglátta, hogy kapámat hátrahagyva milyen vidáman szökkenek az árnyat adó fa alá, akkor utánam szólt: - Látom nem fáj az annyira, nyomás vissza dolgozni!
Este - bár hullafáradtak voltunk - a buli kedvéért kiszöktünk a kocsmába, s nem buktunk le! (Leglábbis nem szóltak...) A koleszban az LGT zenélt nekünk a hangszórókból: "Álomarcú lány" - hát igen.
....
Hová tűnt az erő, bizakodás, tisztaság belőlünk??
"-Hogy kerülök én ide? Én nem erre készültem. Mi ez itt, ahol vagyok? Miféle vonaton ülök, ki váltott erre jegyet?"

Ne is törődj vele (mert más sem teszi!),

hogy milyen a természeted, hogy milyen nevelést kaptál, hogy milyen negatív élményeket hurcolsz! Mérd fel az aodtt helyzetet, s legyen lélekjelenléted. Ne az egód irányítson, hanem térj magadhoz: önmagodhoz.
Először csak figyelmeztetés jön. Majd egy fejbekólintás. De azt is elfelejted. Ekkor puff akkora pofont kapsz, hogy földre terít. Hogy lehetne innen felkelni? Csupa sár vagy. Elkezdheted sértetten másokra dobálni, mindenkire, kiről azt hiszed hibás abban, hogy ide juttatott.
Vagy magodba nézel, letisztulnak a gondolataid, megtisztulsz lelkileg, s egy tapasztalással gazdagabban folytatod utadat.