Először megtekinthettünk néhány eszközt, melyet a vak emberek használatára készítettek pl. sakktábla, óra, Braille-írógép. Utóbbi 6 billentyűből áll, plusz a space. A falon kifüggesztett Braille-ABC tanulmányozása után ki is próbáltuk az írógépet, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Majd egy ablaktalan helyiségbe mentünk, ahol egy vak fiú, Sándor várt minket, aki rögtön egy poénnal oldotta bennünk a feszültséget. Az ő segítségével kellett tájékozódnunk és tárgyakat felismerni tapintással. Nem volt könnyű, bizonytalan léptekkel, kalimpálva kerestünk valami biztos fogódzót. Az első helyszín egy tanya, kerti szerszámokkal, szénarakással, biciklivel. Fél perc alatt baromi piszkos lett a kezünk, átmentünk az utcai helyszínre, ahol egy zöldséges standon próbáltuk megkülönböztetni a krumplit az almától, használtuk az orrunkat is. Ez után konyha, majd egy bár következett, ahol végre leülhettünk, italt rendeltünk, eddig jó, ám az aprópénzek beazonosítása megintcsak kihívásnak bizonyult. Utunk végeztével Sándor figyelmeztetett, hogy az ajtón kilépve hunyorogjunk, mert bántani fogja a szemünket a fény. Mi meg inkább megkönnyebbülve nagyokat néztünk, és megilletődve elköszöntünk.Remélem van reinkarnáció.
