carpe diem

láttál már rodeobikán egyensúlyozó tízévest? arcán lassan a feszült koncentráció ráncait kisimítja a pillanat öröme, a sikerélmény boldogsága, néha önfeledten felnevet, megszűnik körülötte a világ, ő még tudja a titkot, percnyi különbséggel sírni és nevetni, nem rágódni a múlton és nem félni a jövőt, míg bele nem taposunk gondtalan világába, hogy aztán végül megküzdjön önmagáért és évek múlva immár tudatosan elérje lelke nyugalmát