Az idei kulturális örökségnapok keretében ismét lehetőség volt rengeteg helyszínre ellátogatni és közintézményeket megtekinteni idegenvezetéssel, melyek máskor zárva vannak a bámészkodók előtt, avagy belépődíjat kell kicsengetni ha látni szeretnénk.
Utunk idén a Várba vezetett, délelőtt fél tíz felé mennyei csend és nyugalom lengte be a kedves utcákat, az őszi napsugarak lágyan melegítettek.
(Előre elnézést kérek egyes képek gyatra minőségéért, de hát így sikerült :-)))
A Hadtörténeti Múzeum padlásán megbújó zászlóraktárban nem készíthettünk fényképeket.
Pedig többek közt megcsodálhattuk V. Ferdinánd egyik koronázási zászlaját
"V. Ferdinánd 1793. április 19-én látta meg a napvilágot Mária Terézia Karolina nápoly-szicíliai királyi hercegnő, és I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király fiaként. V. Ferdinánd gyenge egészségű és idegzetű uralkodó volt, akit az udvari politika a magyarokkal szembeni engedékenysége miatt félre is állított. Osztrák főherceg, a Habsburg-Lotharingiai ház tagja, 1830-tól magyar király, 1835-től pedig I. Ferdinánd néven osztrák császár és cseh király volt. 1848. december 2-án mondott le a trónról.
Ő volt az utolsó magyar király, akit Pozsonyban koronáztak meg."
(bővebb információ innen)
Pauler Gyula útmutatásai alapján Pecz Samu tervezte, az építkezés 1913-ban kezdődött, de csak 1923-ban tudott beköltözni és a munkáját megkezdeni a Magyar Országos Levéltár a Bécsi kapu téren.
Az épület külső kőszobrászati munkáit Mikola Ferenc, míg a belsőket Langer Ignác készítette. A gazdag belső díszítést Klebelsberg Kuno elképzeléseinek megfelelően alakították ki. A miniszter a falképek témáit személyesen egyeztette Dudits Andor (1866–1944) festőművésszel, akit 1925–1929 között elvégzett munkájáért állami nagy aranyéremmel jutalmaztak.
A tető díszes cserepei a pécsi Zsolnay gyárban készültek.
A lépcsőházat, a földszinti és az emeleti csarnokokat Róth Miksa műhelyében készült színes üvegablakok díszítik.
"A De la Motte-Beer-palota középkori alapokon nyugszik, 1686-ban Budavár visszafoglalása után a mai épület helyén két, részben romos középkori ház állt. Ezek először egy fakereskedő tulajdonába kerültek, majd 1723-ban a két különálló, de közös tulajdonú telket Schulz János Lőrinc asztalosmester és neje egyesítette.
1760-ban a Schulz családtól a francia származású a De la Motte házaspár - De la Motte Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina - megvásárolták a házat. Ez idő alatt átépítették, és folyamatosan bővítették. Majd az épületet 1773-ban adták el Beer József Kajetán katonai gyógyszerésznek, Buda egyik leggazdagabb polgárának, aki akkor már egy évtizede megnyitotta patikáját a ház földszintjén.
Az 1780-as években kiépült, emeleti, térsorának eredeti, késő rokokó és kora klasszicista, bibliai jeleneteket ábrázoló díszítőfestése egyedülálló a várnegyed lakóházai körében. Pincéjének járatai levezetnek a vár alatt húzódó szövevényes pince- és alagútrendszerbe és egy közelmúltban felfedezett természetes barlangba. Boltíves tereinek építészeti kialakítása a magyarországi barokk stílusra jellemző finom ízlés és formavilág jellemző példája."
Pauler Gyula útmutatásai alapján Pecz Samu tervezte, az építkezés 1913-ban kezdődött, de csak 1923-ban tudott beköltözni és a munkáját megkezdeni a Magyar Országos Levéltár a Bécsi kapu téren.
Az épület külső kőszobrászati munkáit Mikola Ferenc, míg a belsőket Langer Ignác készítette. A gazdag belső díszítést Klebelsberg Kuno elképzeléseinek megfelelően alakították ki. A miniszter a falképek témáit személyesen egyeztette Dudits Andor (1866–1944) festőművésszel, akit 1925–1929 között elvégzett munkájáért állami nagy aranyéremmel jutalmaztak.
A tető díszes cserepei a pécsi Zsolnay gyárban készültek.
A lépcsőházat, a földszinti és az emeleti csarnokokat Róth Miksa műhelyében készült színes üvegablakok díszítik.
1760-ban a Schulz családtól a francia származású a De la Motte házaspár - De la Motte Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina - megvásárolták a házat. Ez idő alatt átépítették, és folyamatosan bővítették. Majd az épületet 1773-ban adták el Beer József Kajetán katonai gyógyszerésznek, Buda egyik leggazdagabb polgárának, aki akkor már egy évtizede megnyitotta patikáját a ház földszintjén.
Az 1780-as években kiépült, emeleti, térsorának eredeti, késő rokokó és kora klasszicista, bibliai jeleneteket ábrázoló díszítőfestése egyedülálló a várnegyed lakóházai körében. Pincéjének járatai levezetnek a vár alatt húzódó szövevényes pince- és alagútrendszerbe és egy közelmúltban felfedezett természetes barlangba. Boltíves tereinek építészeti kialakítása a magyarországi barokk stílusra jellemző finom ízlés és formavilág jellemző példája."
"Eredeti, 18. század második feléből származó, mind színekben, mind figurális mintákban igen gazdag falképek.
A barokk térsor 250 m2-es festett falfelülete mennyiségében, és tematikájában is példa nélkül álló a budavári polgári építészetben, de a budai arisztokrácia palotáiban sem ismerünk hasonlót."
Mobil WC két képben (a láda mellett !!) :
Nem a sípcsontomat kell nézni hanem az intarziát ! Az az igazi mestermű :-)
A kályhafülkében egy copfstílusú, működőképes cserépkályha áll teljes felszereléssel.
Ügyeltek a részletekre
És a konyha
Dézsa hűűű :-))
