2013. december 17., kedd

Van Gogh alive !

1853.03.30-án születik, pont az 1 évvel azelőtt halva született bátyja születésnapján, akit szintén Vincentnek kereszteltek ! Apja lelkész. Öt kistestvére születik. Magányos gyerek, makacs, dühös, de jó szívű. Olvas, rajzol. 11 évesen intézetbe adják. Kamasz korában migrénes. A kálvinizmus korában tilos a jókedv ! 16 évesen képkereskedő nagybátyja segítségével ő is az lesz. Később Londonba majd Párizsba megy. Szerelme elutasítja, ettől depresszióba süllyed.
Londonban nevelőintézeti oktató, majd pap akar lenni, sanyargatja magát, fanatikus. Latinul és görögül tanul. Brüsszel missziós iskola. Bányászfalu, rajzok. Ruháját pénzét szétosztja, mezítláb jár. Az emberek eleinte csúfolják.
1880. úgy rajzol mint gondos munkás. Millet sorozatát másolja. Brüsszelbe megy gyalog. Tanul. Az emberi szenvedést akarja ábrázolni. Megtagadja a vallást. Képkereskedő javasolja hogy ne szomorú témákat fessen, de ő nem akar mást. Olvasmányai Dickens, Hugo, Zola. Összeköltözik egy utcalánnyal. Szülei nem értik meg, a faluban lenézik, kontár-piktornak nevezik, aki a szülei nyakán él. Egy falubéli nő beleszeret, de a családja nem engedi a kapcsolatot.
Mindig szerette összehasonlítani a zenét a festészettel, ezért orgonaleckéket vesz Eindhovenben. De mikor az órán a hangokkal kapcsolatban színeket emleget, az orgonista megijed, azt hiszi őrült és nem hajlandó tovább foglalkozni vele.
Összevész a katolikus pappal aki szállást adott neki, ezért a pap megtiltja a híveknek hogy modellt ülnjenek.
"Annyi sértést lenyeltem az évek során, hogy már jóformán fel se veszem ha bántanak." - írja egyik levelében öccsének Théonak.
Az amszterdami múzeumban órákig néz 1-1 képet.
Folyamatosan éhezik, a Theó által rendszeresen küldött pénzt csak festékre és vászonra költi. Illetve még pipára és konyakra. Fogai kitöredeznek, köhög, hány. Beiratkozik az ingyenes Képzőművészeti Akadémiára. Gúnyolják, szidják a képeit. Intellektuális barátság Toulouse-Lautrec-kel. Picasso, Szinyei, Monet, Degas, Seurat, Gaugin.
Cézanne azt mondja neki, hogy így csak egy őrült fest (Megjegyzem : ezt pont ő mondja ?? :-))
Végre megszabadul a dohánylé színektől és képei kivilágosodnak. A színsíkokat erős kontúrozással határolja el. Megszállottan dolgozik, képes egy nap alatt két képet is befejezni.
"Nagyon elszomorodom, ha arra gondolok, hogy a képeim, még ha sikerem lenne se hoznának be annyit, amennyibe kerültek."
Sokszor eladja az ócskásnak a képeit, aki továbbadja mint átfesthető vásznat. Egy étterem kiállítja műveit, melyek aztán tízesével összekötözve fél-, 1 frankért kelnek el. Theo elintézi, hogy a Függetlenek Kiállítására bekerüljön.
Japán metszeteket másol. Arlesba költözik és sárgával fest. Rövid ideig Gaugin is vele lakik, aki oktatja és együtt járnak el inni meg bordélyba. Sokat veszekednek, s amikor Vincent borotvával támadt hátulról Gauginre, akkor vége szakad a barátságnak. Vincent dühében levágja a fülcimpáját, majd becsomagolva elviszi a bordélyházba a kedvenc kurtizánjának, aki rögtön elájul és a többiek rendőrt hívnak. Innentől kezdve Vincent hol zárkában van, hogy kiengedik. Újra sötét színekkel fest. Az elmegyógyintézetből csak ápoló kíséretében mehet ki festeni. Többször van rohama.
A brüsszeli Húszak Társasága felkéri hogy részt vegyen a kiállításukon. Egy holland lapban hosszú cikkben egy műkritikus méltatja. Fagyban is kint fest. Egyszer megeszi a festékeit. Megtanul rézkarcot készíteni.
1890. Meglövi magát. Még két napig el. Fél év múlva Teho is meghal vesebetegségben.

10 év - 8-900 kép. Egész életében öccse tartotta el. Az egyetlen képe amit el tudott adni, a "Vörös szőlőhegy", melyet Bosch nővére vett meg.









Ez a "kiállítás" látványos, örülök hogy megnéztem, bár nem nevezném kiállításnak. Kicsit gyorsétterem feelingje van.
Szerencsés ha némelyik látogató ezek után kedvet kap múzeumi tárlatokra ellátogatni, ahol egy-egy kép előtt el lehet mélyülni, meg lehet figyelni az ecset útját, beengedni lelkünkbe a hangulatot.

2013. november 22., péntek

Budapest részletek (13)

Kodály körönd


Andrássy út




Bajza utca

Városliget



Izabella utca

Izabella




Francia és magyar impresszionista és posztimpresszionista festők kiállítása

Kétszer is végigjártam a termeket. Hasonló élmény lehet, amikor a gyerek beszabadul a játékboltba és mindent kipróbálhat. Jaja, én is hazavittem volna egyet-kettőt :-))

A kiállításról így ír a
Magyar Nemzeti Galéria
és az
Index
és a
Manda

Gaugin : Fekete sertések (Csak a fa impresszionista)

Boudin (Honnan kapja az ember a tehetséget, ugye ?)

Nagy kedvencem az éhező, megszállott Vincent Van Gogh. (Örök hálám Theónak)
Kukoricatáblák és pipacsok (1888)

Provance-i aratás (Színek !)

Czigány Dezső : Csendélet almákkal (Iskolai feladat volt rajzórán.)

Fényes Adolf : Kisvárosi délelőtt (1904) (E képet nézve szinte érezni a párás hőséget.)

Vaszary János : Monacoi kikötő (Érdekes ecsetvonások.)

Rippl-Rónai József (Engem nem szólít meg.)

Ferenczy Károly : Napos délelőtt (1905) (És megint egy békés délelőtt).

Szinyei Merse Pál : Majális (1873) (A régi ismerős.)


2013. október 7., hétfő

Móri bornapok 2013.

A Móri Borvidék legnagyobb, nemzetközi hírű programkavalkádja 1934-ben került először megrendezésre.
2013, nyolcadik fő bűn : az istenek italát csavaros kupakú üvegből műanyag pohárba öntve, pusztán a bódulat kedvéért.......
Ezért népes családunk inkább asztal körül, házit, demizsonból, talpas pohárból, nagy zabálások közben, beszélgetéssel és sok nevetéssel.



A későbarokk Lamberg-kastélyt Lamberg Ferenc Antal gróf építtette a család nyári rezidenciájául Fellner Jakab tervei alapján.Az építkezés 1766-ban fejeződött be. (Fellner Jakab 1722-1780 képesítés nélküli építész volt, aki a helyi építőmesteri gyakorlatból kinőve vált sikeres, elismert, keresett szakemberré.)
A kastélyban ma a Lamberg-kastély Kulturális Központ működik :-) Az emeleten található a Radó Antal Könyvtár, a földszinti tereken működnek a művelődésszervező irodák, valamint szakkörök, műhelyek, tanfolyamok és civil szervezetek tartják foglalkozásaikat.





2013. szeptember 28., szombat

Kulturális Örökségnapok 2013.

Az idei kulturális örökségnapok keretében ismét lehetőség volt rengeteg helyszínre ellátogatni és közintézményeket megtekinteni idegenvezetéssel, melyek máskor zárva vannak a bámészkodók előtt, avagy belépődíjat kell kicsengetni ha látni szeretnénk.
Utunk idén a Várba vezetett, délelőtt fél tíz felé mennyei csend és nyugalom lengte be a kedves utcákat, az őszi napsugarak lágyan melegítettek.
(Előre elnézést kérek egyes képek gyatra minőségéért, de hát így sikerült :-)))


A Hadtörténeti Múzeum padlásán megbújó zászlóraktárban nem készíthettünk fényképeket.
Pedig többek közt megcsodálhattuk V. Ferdinánd egyik koronázási zászlaját
"V. Ferdinánd 1793. április 19-én látta meg a napvilágot Mária Terézia Karolina nápoly-szicíliai királyi hercegnő, és I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király fiaként. V. Ferdinánd gyenge egészségű és idegzetű uralkodó volt, akit az udvari politika a magyarokkal szembeni engedékenysége miatt félre is állított. Osztrák főherceg, a Habsburg-Lotharingiai ház tagja, 1830-tól magyar király, 1835-től pedig I. Ferdinánd néven osztrák császár és cseh király volt. 1848. december 2-án mondott le a trónról.
Ő volt az utolsó magyar király, akit Pozsonyban koronáztak meg."
(bővebb információ innen)


Pauler Gyula útmutatásai alapján Pecz Samu tervezte, az építkezés 1913-ban kezdődött, de csak 1923-ban tudott beköltözni és a munkáját megkezdeni a Magyar Országos Levéltár a Bécsi kapu téren.
Az épület külső kőszobrászati munkáit Mikola Ferenc, míg a belsőket Langer Ignác készítette. A gazdag belső díszítést Klebelsberg Kuno elképzeléseinek megfelelően alakították ki. A miniszter a falképek témáit személyesen egyeztette Dudits Andor (1866–1944) festőművésszel, akit 1925–1929 között elvégzett munkájáért állami nagy aranyéremmel jutalmaztak.
A tető díszes cserepei a pécsi Zsolnay gyárban készültek.



A lépcsőházat, a földszinti és az emeleti csarnokokat Róth Miksa műhelyében készült színes üvegablakok díszítik.







"A De la Motte-Beer-palota középkori alapokon nyugszik, 1686-ban Budavár visszafoglalása után a mai épület helyén két, részben romos középkori ház állt. Ezek először egy fakereskedő tulajdonába kerültek, majd 1723-ban a két különálló, de közös tulajdonú telket Schulz János Lőrinc asztalosmester és neje egyesítette.
1760-ban a Schulz családtól a francia származású a De la Motte házaspár - De la Motte Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina - megvásárolták a házat. Ez idő alatt átépítették, és folyamatosan bővítették. Majd az épületet 1773-ban adták el Beer József Kajetán katonai gyógyszerésznek, Buda egyik leggazdagabb polgárának, aki akkor már egy évtizede megnyitotta patikáját a ház földszintjén.
Az 1780-as években kiépült, emeleti, térsorának eredeti, késő rokokó és kora klasszicista, bibliai jeleneteket ábrázoló díszítőfestése egyedülálló a várnegyed lakóházai körében. Pincéjének járatai levezetnek a vár alatt húzódó szövevényes pince- és alagútrendszerbe és egy közelmúltban felfedezett természetes barlangba. Boltíves tereinek építészeti kialakítása a magyarországi barokk stílusra jellemző finom ízlés és formavilág jellemző példája."


"Eredeti, 18. század második feléből származó, mind színekben, mind figurális mintákban igen gazdag falképek.
A barokk térsor 250 m2-es festett falfelülete mennyiségében, és tematikájában is példa nélkül álló a budavári polgári építészetben, de a budai arisztokrácia palotáiban sem ismerünk hasonlót."











Mobil WC két képben (a láda mellett !!) :


Nem a sípcsontomat kell nézni hanem az intarziát ! Az az igazi mestermű :-)

A kályhafülkében egy copfstílusú, működőképes cserépkályha áll teljes felszereléssel.


Ügyeltek a részletekre







És a konyha

Dézsa hűűű :-))



(Infomációk : doksi.hu, http://mnl.gov.hu/http://nemzetimuemlek.hu)