Ezt a madárkás dísztányért célzottan anyukámnak készítettem, fel tudja akasztani majd a falra.
Korongozás közben az jutott eszembe, hogy nem is volna érdekes, ha minden azonnal sikerülne. Ha ripsz-ropsz ontanám a tányérkákat, kancsókat. És így van ez a jellemünk csiszolgatásával is. A célhoz vezető út bár küzdelmes, soxor kudarcok tarkítják, de ettől lesz értékes a kész mű. Ha békés szívvel a sorsunk által kijelölt útra lépünk, hirtelen minden könnyebbé válik. Az esőfelhő nem csúnya, hanem áldásos; a undok kolleganő csak a saját problémáival küzd; minden veszteségből valami jobb születik; a világ érdekes. Attól érdekes, hogy különbözünk, hogy mindenki egy és megismételhetetlen ".... minden ember : fenség, Északfok, titok, idegenség..." Az ítélkezés önpusztító. Az ő dolgát majd ő megoldja. Rám csak én tartozom :-)
