Kimegyek a kertbe, viszem a kedvenc havilapomat, de sokáig bele sem olvasok.
Élvezem az üde levegőt, egyszerűen csak lélegzem. S ez elég.
A csendet itt-ott megtöri egy vidám kukurikú vagy egy beee.
A lágy szellő símogat, s a szomszéd malacok sajátos üzenetét hozza az orromba.
Az ég valószínűtlenkék, kerge felhődíszei sokáig elfoglaltságot adnak szemlélődésemnek.
A pázsit szélén lila mályva, sárga körömvirág, vörös rózsa hahotázik.
Újra felismerem: szerencsés vagyok.
