A titok

több könyv is kapható e témában, de nem írom le a címüket, a Bibliában is szerepel a mondat: "kérjetek s megadatik néktek", - bár ezt a művet nem olvastam de ez egy másik téma -, lényeg, hogy kellő önismeret és racionalitás megléte esetén működik a vonzás törvénye, a problémák akkor szűnnek meg, ha elengedted őket, mivel már nem arra összpontosítasz: "s akkor magától megnyílik az ég", ha áttérsz a pozitív szemléletmódra, akkor a jóból kapsz többet, sőt állítólag üres parkolóhely is rendelhető, ezt még nem próbáltam ki, mert a városban nem autózok, egyébként is nekem akkora hely kell a beparkoláshoz ahol 2 kamion is elfér :-) szóval én az egészség mellett 4 dolgot kértem az Univerzumtól, ebből kettőt már megkaptam úgy, hogy szinte semmit sem kellett tennem érte, a másik kettő megvalósulásához pedig az Uni elém rakta a lehetőséget, köszönöm

A költő:

1890. augusztus 30. Kolozsvár - 1941. október 24. Kolozsvár
Erdélyi evangélikus költő. Kolozsvári jogi tanulmányait szembetegsége miatt nem fejezte be. 1916-tól csak az irodalomnak él. 1921-től a Pásztortűz főszerkesztője. 1926-ban az Erdélyi Helikon alapító tagja. 1937-ben és 1941-ben Baumgarten-díjat kapott. 1941-ben posztumusz az MTA nagydíjával ismerték el munkásságát.
A Házsongárdi temető lutheránus részébe temették, sírfelirata az idézet: "Egy lángot adok, ápold, add tovább..."

Reményik Sándor: Úgy fáj már minden...

Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó símogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a multat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt.
Gyom és gaz benőtte az utakat,
Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
Száraz kórók és keserű füvek,
Minden, mi beteg szívemből kihajtott.
Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
És szent a szív, mely küldi őt ezen,
S mely liliomok magvát hinti el
Ott, hol különben csak bogáncs terem.
Áldott az óra és áldott a szél,
Mely liliomok messze magvát hozza,
Magot, melyből a békesség kikél.

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal.
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.