Londonban nevelőintézeti oktató, majd pap akar lenni, sanyargatja magát, fanatikus. Latinul és görögül tanul. Brüsszel missziós iskola. Bányászfalu, rajzok. Ruháját pénzét szétosztja, mezítláb jár. Az emberek eleinte csúfolják.
1880. úgy rajzol mint gondos munkás. Millet sorozatát másolja. Brüsszelbe megy gyalog. Tanul. Az emberi szenvedést akarja ábrázolni. Megtagadja a vallást. Képkereskedő javasolja hogy ne szomorú témákat fessen, de ő nem akar mást. Olvasmányai Dickens, Hugo, Zola. Összeköltözik egy utcalánnyal. Szülei nem értik meg, a faluban lenézik, kontár-piktornak nevezik, aki a szülei nyakán él. Egy falubéli nő beleszeret, de a családja nem engedi a kapcsolatot.
Mindig szerette összehasonlítani a zenét a festészettel, ezért orgonaleckéket vesz Eindhovenben. De mikor az órán a hangokkal kapcsolatban színeket emleget, az orgonista megijed, azt hiszi őrült és nem hajlandó tovább foglalkozni vele.
Összevész a katolikus pappal aki szállást adott neki, ezért a pap megtiltja a híveknek hogy modellt ülnjenek.
"Annyi sértést lenyeltem az évek során, hogy már jóformán fel se veszem ha bántanak." - írja egyik levelében öccsének Théonak.
Az amszterdami múzeumban órákig néz 1-1 képet.
Folyamatosan éhezik, a Theó által rendszeresen küldött pénzt csak festékre és vászonra költi. Illetve még pipára és konyakra. Fogai kitöredeznek, köhög, hány. Beiratkozik az ingyenes Képzőművészeti Akadémiára. Gúnyolják, szidják a képeit. Intellektuális barátság Toulouse-Lautrec-kel. Picasso, Szinyei, Monet, Degas, Seurat, Gaugin.
Cézanne azt mondja neki, hogy így csak egy őrült fest (Megjegyzem : ezt pont ő mondja ?? :-))
Végre megszabadul a dohánylé színektől és képei kivilágosodnak. A színsíkokat erős kontúrozással határolja el. Megszállottan dolgozik, képes egy nap alatt két képet is befejezni.
"Nagyon elszomorodom, ha arra gondolok, hogy a képeim, még ha sikerem lenne se hoznának be annyit, amennyibe kerültek."
Sokszor eladja az ócskásnak a képeit, aki továbbadja mint átfesthető vásznat. Egy étterem kiállítja műveit, melyek aztán tízesével összekötözve fél-, 1 frankért kelnek el. Theo elintézi, hogy a Függetlenek Kiállítására bekerüljön.
Japán metszeteket másol. Arlesba költözik és sárgával fest. Rövid ideig Gaugin is vele lakik, aki oktatja és együtt járnak el inni meg bordélyba. Sokat veszekednek, s amikor Vincent borotvával támadt hátulról Gauginre, akkor vége szakad a barátságnak. Vincent dühében levágja a fülcimpáját, majd becsomagolva elviszi a bordélyházba a kedvenc kurtizánjának, aki rögtön elájul és a többiek rendőrt hívnak. Innentől kezdve Vincent hol zárkában van, hogy kiengedik. Újra sötét színekkel fest. Az elmegyógyintézetből csak ápoló kíséretében mehet ki festeni. Többször van rohama.
A brüsszeli Húszak Társasága felkéri hogy részt vegyen a kiállításukon. Egy holland lapban hosszú cikkben egy műkritikus méltatja. Fagyban is kint fest. Egyszer megeszi a festékeit. Megtanul rézkarcot készíteni.
1890. Meglövi magát. Még két napig el. Fél év múlva Teho is meghal vesebetegségben.
10 év - 8-900 kép. Egész életében öccse tartotta el. Az egyetlen képe amit el tudott adni, a "Vörös szőlőhegy", melyet Bosch nővére vett meg.
Ez a "kiállítás" látványos, örülök hogy megnéztem, bár nem nevezném kiállításnak. Kicsit gyorsétterem feelingje van.
Szerencsés ha némelyik látogató ezek után kedvet kap múzeumi tárlatokra ellátogatni, ahol egy-egy kép előtt el lehet mélyülni, meg lehet figyelni az ecset útját, beengedni lelkünkbe a hangulatot.
